Esélyegyenlőségi Nap a Pest Vármegyei Kormányhivatalban
Hivatalunk nyolcadik alkalommal rendezte meg az immár hagyományosnak mondható esélyegyenlőségi napját. Idén a művészetekre és a sportra helyeztük a hangsúlyt, amelynek keretében kitűnő dzsessztrombitást és speciális világbajnok olimpikonokat fogadtunk.
Tarnai Richárd főispán üdvözölte a népes hallgatóságot. Bevezetőként személyes története alapján arra biztatta a jelenlévőket, hogy ne törődjenek bele még az akár esélytelennek tűnő helyzetekbe se. Mindenkinek van esélye, mindenki küzdhet a céljai megvalósításáért. Beszédében köszönetet mondott Szentendrei Tibor esélyegyenlőségi referensnek, aki évek óta odaadással szervezi az esélyegyenlőségi napot.
Szentendrei Tibor röviden bemutatta a nap főszereplőit és szervezőtársát, Kállai Kristófot, majd átadta a szót a Buda-környéki Látássérültek Közhasznú Egyesülete elnökének. Nyikes Fatime 24 éves korában veszítette el a látását, ezt a traumát kellett feldolgoznia. Úgy érzi, mindezek után megerősödve tudott továbblépni és sikerült szociális munkás diplomát szereznie. Egyesületükkel számos programot szerveznek és segítenek sorstársaiknak, hogy megtalálhassák helyüket a társadalomban.
Ezt követően az Irsai Mentálhigiénés Ápolási Központ (IRMÁK) vezetője, Szebenszki Balázs mutatkozott be és intézményük alapításáról, majd jelenéről beszélt. Hangsúlyozta: az a küldetésük, hogy lakóiknak esélyt adhassanak céljaik eléréséhez. A csobánkai otthon két jelenlévő lakóját élő példaként említette, akik többek között a tavalyi berlini Speciális Olimpiai Világjátékokról is több arany- és ezüstéremmel tértek haza. Holdosi Károly és Matskássy Pál boldogan mesélt sportsikereikről és megemlítették, hogy már most gőzerővel készülnek a 2027-es chilei Speciális Olimpia Világjátékokra.
A sportolók után következtek a művészek: Krániczné Tóth Dóra a fiával, Tóth Attilával érkezett. Dóra donga kézzel és lábbal született, ezért speciális iskolákba járt és tolókocsiban éli az életét. Pozitívan gondolkodik: számára nincs olyan akadály, amelyet ne tudna leküzdeni a hozzáállásával. Még középiskolás korában találkozott a szájjal és lábbal festő művészekkel, majd speciális állvány és ecset beszerzése után nekilátott az alkotásnak, hogy vágyaiból, terveiből valamit átadhasson az embereknek. Művészetszeretetét fiának is sikerült átadni. Mindketten számos tájképet, csendéletet festettek. Attila ezenfelül ping-pongozik és mozgássérült gyerekekkel foglalkozik.
Romanek Inka szintén fest, ő viszont tapintható festményeket. Elmesélte, hogy lánya miatt kezdett bele ebbe a különleges festészetbe, hogy gyermekének is megmutathassa a minket körülvevő világot. Számára a festészet a szeretetet jelenti. Képei ma már sok kápolna, iskola falát díszítik és számos kiállításon, rendezvényen szerepeltek.
A képzőművészek mellett egy zenész is megörvendeztette a hallgatóságot: Barabás Lőrinc dzsessztrombitás saját szerzeményeit adta elő. Nemcsak trombitált, hanem zongorázott is, majd életútjáról osztott meg részleteket. Egy karral született, de már 5 évesen úszott és 12 évesen kezdett trombitálni. Olyan magas szintre emelte tudását, hogy a Zeneakadémián dzsessztrombita-tanár és előadóművész diplomát szerzett. Azóta is számtalan fellépése volt, valamint szóló lemezeket is kiadott.
Az Esélyegyenlőségi Nap a jelenlévő képzőművészek alkotásaiból rendezett kiállítások megtekintésével zárult. Az érdeklődőknek lehetőségük nyílt beszélgetni a meghívott vendégekkel.