Százmillió áldozat, százmillió lélek
A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján a Nemzeti Emlékezet Bizottsága által összeállított “1956 forradalom és szabadságharc” című plakátkiállítással egybekötött megemlékezést tartottunk a Pest Vármegyei Kormányhivatalban.
Dr. Tarnai Richárd főispán emlékeztetett: a történelem az élet tanítómestere. Ha a történelmet valaki tanulja, az igazat tanulja, akkor elkerülheti azt, hogy az egész élete, vagy akár sok százmillió ember élete tönkremenjen. Hiszen nem mondhatja senki, hogy nem ismétlődik a történelem. Múltunk sötét árnyai a jelenre vetnek árnyékot.
Beszédében kiemelte: az irigység, a gonoszság és az unalom – amely a stabilitás és a biztonság iránti megszokásból adódik – hármas egysége motiválja az embereket, manapság is. Az irigység ugyanis táptalaja a gonoszságnak, mert ahhoz, hogy valaki kommunistává tudjon lenni, velejéig gonosznak kell lenni. Ennek a végtelen gonoszságnak lett áldozata sokmillió ártatlan ember. Rájuk emlékezünk.
A főispán Kányádi Sándor Kuplé a vörös villamosról című versének részletével zárta beszédét:
„s így állunk ismét mint az ujjunk
sok hite-volt-nincs nincstelen
a magunk kárán kell tanulnunk
ismét itt állunk mint az ujjunk
sok hite-volt-nincs nincstelen
s tülekedünk egymásnak esve
ha jön a volt-már villamos
sárgára avagy zöldre festve
tülekedünk egymásnak esve
ha jön a volt-már villamos
(…)
s nem lesz-é vajon visszatérte
boldog aki nem éri meg
halomra halnak miatta s érte
most is, s ha lenne visszatérte
boldog, aki nem éri meg”
