Újabb három Pest vármegyei Makovecz-épületet nyilvánítottak műemlékké
Magyarország Kormánya a közelmúltban három Pest vármegyei, Makovecz Imre által megálmodott épületet nyilvánított műemlékké. A százhalombattai Szent István római katolikus templom, a solymári Waldorf Óvoda és a visegrádi Magyar László Tornacsarnok ideiglenes műemléki védelmét a Pest Vármegyei Kormányhivatal rendelte el a védetté nyilvánítási folyamat előkészítésekor.
A műemlékké nyilvánításban az a megbecsülés nyilvánul meg, hogy az adott épület, helyszín össztársadalmi, országos szinten képvisel kiemelkedő értéket építészeti, esztétikai és történeti szempontból. Különös jelentősége van annak, ha nem egy klasszikus értelemben, építési idejét is figyelembe véve évszázados múltú épület kap így kitüntetett figyelmet, hanem ha az a kortárs építészet körébe sorolható.
Makovecz Imre munkássága során iskolát teremtett, organikus szellemiségű épületei nemzetközi figyelmet kaptak – hozzátéve, hogy korai, modernista alkotásai is az adott korszak élvonalába tartoztak. Ennek ismeretében időszerű volt a teljes munkásság országos léptékű feltérképezése és a kiemelkedő művek megbecsülése azok műemlékké nyilvánításán keresztül. Itt érdemes megjegyezni, hogy Pest vármegyei alkotásai közül a visegrádi „Erdei művelődés háza” már korábban, 2015-ben kapott védelmet, illetve 2024 nyarán a piliscsabai Stephaneum (a Pázmány Péter katolikus egyetem egykori főépülete) vált műemlékké.
Idén nyáron mintegy nyolc, Makovecz Imre által tervezett épület műemléki értékvizsgálatát kezdte meg vármegyénkben az Építési és Közlekedési Minisztérium. A vizsgálattal összefüggésben valamennyi helyszínt ideiglenes műemléki védelem alá helyezte a Pest Vármegyei Kormányhivatal.
Ezen épületek közül az alábbiak nyerték el a műemléki védelmet:
A visegrádi Magyar László Tornacsarnok 1988-ban épült. Szabadon álló, négyszög alaprajzú közösségi épület, sportlétesítmény. Hatalmas, ívelt tetőzetét palafedés borítja, lábazata terméskő, nyílászárói, homlokzati díszei fából készültek. A vakolt fehér főhomlokzat stilizált fachwerkes, középkori települést megidéző díszítése Makovecz átfogalmazásában növényszerű (életfa, virágzó fa) szimbólumként jelenik meg. A tört vonalú terméskő lábazata a visegrádi várromot idézi. A csúcsíves záródású fakeretes nyílászárók, szintén a város gazdag történelmi múltjára utalnak. A tornacsarnok a nyolcvanas években tervezett, de meg nem valósult idegenforgalmi komplexum része volt.
A solymári Waldorf Óvoda modern, organikus stílusú, 1988-1992 között építették. Lejtős telek közepén elhelyezkedő, szimmetrikus, szabadon álló épület, a négyzet alaprajzú, cserépfedésű, nyitott fedélszékes, sátortetős központi mag egy-egy kör alaprajzú, terméspala héjalású, boglya-íves kupolával képezett térrel egészül ki. Az épület vázlatát Makovecz Imre (1935-2011) vetette papírra, a részletterveket Turi Attila, Siklósi József és Zsigmond László dolgozta ki.
A Szent István római katolikus templomot 1993-1996 között emelték. Az épület három dombból áll, amelyek a Százhalombattán található ősi települések visszaidézett formái. A település környékén több száz halomsírt tártak fel, ezekre emlékeztet a templom hatalmas kupolája, amelyet gyűrű alakban elhelyezkedő, betonból formált fák tartanak. Az imaterem és a paplak kisebb fűvel borított dombokként csatlakoznak a természetes palafedésű nagykupolához. A terület római kori történelmét idézik a halmokat átvágó fehér falak. A tornyon, a homlok magasságában egy kámzsaszerű nyílás látható, amely előtt egy arany napkorong van, amelyet tulipánhoz vagy bikaszarvhoz hasonló szerkezet vesz körül alulról. A napnak két nagyméretű, vörösrézből készített naturális szárnya van. Ez alatt nyílik a templom bejárata.
Az épületek leírásának forrása: a műemléki védési dokumentáció.