Aktuális repcehelyzet és a kártevők megfigyelése
A hideg tél ellenére számottevő kártevőpusztulás nem történt a repcében, a szakemberek szerint a rajzás nyomon követése és az időben meghozott védekezési döntés kulcskérdés.
Az elmúlt évekhez képest a mostani télen erősebb fagyok is előfordultak, a minimum hőmérsékletek több alkalommal -15 és -17 °C között alakultak. Ennek ellenére az áttelelő kártevőpopulációban nem tapasztaltak számottevő pusztulást. A hótakaró védőrétegként működött, megakadályozva a talajok átfagyását, így a hideghullámok sem csökkentették érdemben az állományokat.
Farkas István és Kovács Róbert növényvédelmi szakügyintézők kiemelték: az őszi káposztarepce-területek nagy része átlagos vagy az átlagosnál fejlettebb állapotban van. A gyengébb állományok elsősorban az őszi repcebolha kártétel következtében alakultak ki, de helyenként a mezei pocok és a kis káposztalégy lárváinak károsítása is megfigyelhető.
Február második felében tapasztalt felmelegedés előcsalogatta a repceszár-ormányosokat. Az első egyedeket február 13-án fogták a csapdák. A lehűlést és havazást követően február 24-től Szombathely, Tanakajd, Nemeskolta, Rum és Hegyfalu térségében ismét tömeges betelepedést észleltek. Egy-egy sárga tálban 200–1500 egyedet is találtak, ami sokszorosan meghaladja a kártételi küszöbértéket.
A nagy repceormányos imágóit (kifejlett bogár) egyelőre alacsony egyedszámban észlelték, küszöbérték alatti mennyiségben. A felmelegedés miatt további betelepedésükre lehet számítani. Az érintett tábláknál már megkezdődött a védekezés, döntéseket táblaszinten érdemes meghozni, a betelepedett kártevők létszámának függvényében.
A szakemberek hozzátették, hogy a repce szárba indulása előtti időszakban (általában február vége-március eleje) kiemelten fontos a repceszár-ormányos és a nagy repceormányos rajzásának nyomon követése. Erre az állomány magasságában kihelyezett sárga ragacsos lapok és sárga vizes tálak alkalmasak, amelyeket hetente legalább kétszer ajánlott üríteni. Ez elsősorban a nagy repceormányos miatt fontos, mivel a tömeges megjelenésük után viszonylag gyorsan megkezdődik a tojásrakás. A szárban és levélnyélben fejlődő tojások és lárvák ellen a készítmények már nem hatékonyak.
Tapasztalatok alapján a kártevők elleni védekezési küszöbértékként minimum 10 nagy repceormányos /csapda/3 nap, valamint mintegy 15 repceszár-ormányos /csapda/3 nap az irányadó. A nagy repceormányos kártétele a száron később már szabad szemmel is látható.
Peterakása helyén a szár először néhány centiméter hosszan felreped, majd megindul a szár deformálódása, csavarodása, végül pedig a szár felhasad. A gombabetegségek (pl. fómás levélfoltosság és szárrák) könnyen megtelepszenek a nyílt sebeken és sérüléseken.
Tapasztalatok szerint a nagy repceormányos veszélyesebb kártevő, mint a repceszár-ormányos, ezért megjelenésének időbeni felismerése és a megfelelő védekezés a termésbiztonság szempontjából kulcsfontosságú.