A vadgazda legfontosabb teendői nyáron
A vadászok nyáron sem unatkoznak, ugyanis ilyenkor van a legnagyobb szükség rájuk. Kulcsfontosságú feladataik vannak a nyári időszakban, úgy, mint a vadállomány egészségének megőrzése, az élőhelyek védelme és a fenntartható vadgazdálkodás biztosítása. Ahogyan a természet él, úgy dolgozik a vadász is: aktívan, csendben, figyelmesen, a vadak és az erdő javára.
Mivel ebben a nyári időszakban zsong az erdő és mező az élettől, az állatvilág szaporodási ciklusának csúcspontja is zajlik, ilyenkor válnak a vadászok feladatai sokrétűvé.
A közhiedelemmel ellentétben a vadászat nem csupán a vad elejtéséről szól, hanem a vadállomány megfelelő gondozásáról, a természetes élőhelyek megtartásáról és a vadászat – vadgazdálkodás hosszútávú fenntarthatóságának biztosításáról is.
Az előző évekhez hasonlóan idén is rekkenő a hőség, nagy a szárazság, ami kemény munkát követel nemcsak a mező- és erdőgazdálkodásban, hanem a vadgazdálkodásban dolgozók részéről is. A növényeknek és az állatoknak egyaránt megterhelő ilyenkor a hőség és a vízhiány. Gyakran előfordul, hogy elpadnak a patakok, a kisebb folyók, és emiatt feltétlenül szükség van dagonyákra, itatókra. Ezekből nem csupán a nagyobb állatok, de a kisebb madarak, rovarok, és a többi élőlény is tud inni. Ezért nagyon fontos feladatuk a hivatásos vadászoknak a nyár folyamán, hogy az itatókat heti több alkalommal is, friss ivóvízzel töltsék fel. A friss, tiszta ivóvíz nélkülözhetetlen a vadállomány számára, mert az állatok a poshadt, áporodott víztől megbetegedhetnek.
Apróvadas élőhelyeken - ahol nincs megfelelő természetes vízforrás - érdemes hordós itatókat kihelyezni. A kotlós ládák környékén fontos a kaszálás, hogy a kikelő csibék friss növényzetben tudjanak megfelelő táplálékot találni.
A nyári időszakban zajlik a gímbikák agancsépítési időszaka, aminél szintén nagyban befolyásoló tényező a vízhiány. Ilyenkor az állatnak rengeteg táp- és ásványi anyagra van szüksége.
A téli időszak mellett nyáron is nagyon fontos az állatok megfelelő tápanyag-ellátottságáról gondoskodni. Általában bőségesek a természetes táplálékforrások, mégis nagyon fontos a kiegészítő szemes és lédús takarmány biztosítása, különösen az aszályos időszakban. Ez a fiatal egyedek fejlődése és növekedése szempontjából kiemelten fontos. Az állatok ásványianyag-ellátásában az élelem kihelyezése mellett nagyon fontos a sózó helyek fenntartása is. Ami amellett, hogy pótolja a szükséges tápanyagokat, a betegségek ellen is védi a vadat. A sózóknál figyelni kell arra, hogy legalább kéthetente körbe legyenek járva, fel legyenek töltve, illetve a szükséges javításokat is el kell végezni.
Nyáron nagyon fontos feladata van a vadetetőknek is, ami a vadkár-elhárítás szempontjából bír nagy jelentőséggel. Vadföldek létesítésével és elvonó etetések alkalmazásával is próbálnak a vadászok a mezőgazdák vadkárának csökkentésében részt venni. Amennyiben nincs más alternatív lehetőség, abban az esetben villanypásztor kerítést építenek, amellyel távol próbálják tartani az állatokat a mezőgazdasági területektől.
A hivatásos vadászok fontos feladatai közé tartozik a magaslesek javítása és cseréje, melynek legfőbb időszaka a nyár, így a szeptemberi szarvasbőgésre már megfelelően felkészített vadászterülettel – gondosan karbantartott vadászati berendezések, kitisztított nyiladékok, cserkelőutak – várják az oda érkező vendégvadászokat.
A ragadozók állományának alakulására is figyelni kell, és szükség esetén be is kell avatkozniuk a vadászoknak, hogy ne veszélyeztessék az apróvad fészkelését és szaporodását.
Nyár elején, júniusban kezdődik a kaszálók betakarítása. Ebben az időszakban sajnos nagyon sok apróvad, őzgida, gím- és dámborjú válik az aratás áldozatává. Ennek kiküszöbölése érdekében egy vadmentő program jött létre, amely során egy drón segítségével keresik meg a fűben elrejtett fiókákat, gidákat, borjakat. Szagmentesen – gumikesztyűben, fűcsomóval megfogva az elrejtett állatokat biztonságos helyre viszik.
Ebben nyári időszakban végzik a hivatásos vadászok a vadkár-elhárítási feladatokat is. Búza és zab esetében inkább vaddisznó kártétele, napraforgó és kukorica esetében pedig már a szarvasok kártétele a meghatározó.
Július vége, augusztus eleje az őzek párzási ideje. Ilyenkor még gyakrabban történnek vadbalesetek. Ezért fontos, hogy a közutakon kihelyezett vadveszélyt jelző táblák meglétét, esetleg cseréjének szükségességét is figyelemmel kísérje a hivatásos vadász.