Tisztelt Ünneplők! Hölgyeim és Uraim!

Kossuth Lajos gondolatával köszöntöm Önöket a magyarság egyik legnagyobb és legkedvesebb ünnepén, 1848/49-es forradalmunk és szabadságharcunk kezdetének 176. évfordulóján.

Kossuth államférfihoz méltó, bölcs szavai tömören és egyúttal tökéletesen foglalják össze azt az életprogramot, melyet nem csupán mindenkori politikusainknak, közéleti szereplőinknek kell – vagy legalábbis kellene –  meggyőződéssel és hathatósan képviselniük, hanem minden magyar hazafinak is. Igazán demokratikus program ez, hiszen kivétel nélkül vonatkozik valamennyi honfitársunkra, függetlenül lakhelytől, családi viszonyoktól, vallástól, képzettségtől vagy anyagi háttértől.

A felelősen gondolkodó ember nem élhet csupán a mának, nem tekinthet úgy a világra, mintha ő állna annak középpontjában. Felelősséggel tartozunk önmagunkon kívül szűkebb környezetünkért, családunkért, lakóhelyünkért, és természetesen hazánkért, nemzetünkért is, a jelen és jövő Magyarországáért, a mostani és utánunk következő nemzedékekért. A cselekvő hazaszeretet fogalma nem romantikus, patetikus vagy üres frázis, közhely – bár kétségkívül ki lehet üresíteni –, hanem olyan nemes feladat, küldetés, amelyet a maga helyén és lehetőségei szerint bárki megvalósíthat. Nem a szavakon van a hangsúly – habár néha azok is szükségesek –, hanem a cselekvésen és természetesen az egészséges, értékelvű gondolkodáson, lelkületen, amelyből a cselekvés fakad.

A cselekvő hazaszeretet felejthetetlen, az utókornak, minden jövőbeni nemzedéknek példát mutató, irányt és ihletet adó neves és névtelen hősei azok a férfiak és nők, akik 1848-49-ben fegyverrel, tollal, buzdító szóval, országot építő gondolatokkal, bölcsességgel vagy éppen kétkezi munkával, a harcmezőtől és a tábori kórháztól az Országgyűlésen és szerkesztőségen át a szószékig vagy a szántóföldig, gyárig a szabad és polgári Magyarországért, ezzel együtt saját maguk és szeretteik, utódaik jobb és tartalmasabb jövőjéért küzdöttek. 

Tisztelt Ünneplő Közönség!

1848/49 egyet jelent a modern, polgári Magyarország születésével. Jogállamiság, jobbágyfelszabadítás, közteherviselés, parlamentarizmus, felelős kormány, törvény előtti egyenlőség, sajtó- és gyülekezési szabadság: olyan, mára természetesnek vett értékek, amelyek 1848-as forradalmunk vívmányai. A híres áprilisi törvények a gyakorlatban tulajdonképpen alkotmánynak is tekinthetők. Az előkészítéshez, megalapozáshoz természetesen szükség volt a reformkorra is, a világosan, nagy távlatokban gondolkodó, a magyar nemzeti identitást a legjobb értelemben vett európaisággal ötvöző politikusokra, közéleti személyiségekre, művészekre és munkásságukra. Gróf Széchenyi Istvánt vagy Kölcsey Ferencet a korszak legnagyobbjai közt tartjuk számon. De hadd említsem itt meg a Vas vármegyéhez és a község egykori birtokosaként Kemeneskápolnához is ezer szállal kötődő Batthyány Fülöp herceget, akinek Széchenyi mellett kiemelkedő szerepe volt a Magyar Tudományos Akadémia létrehozásában, és számos egyéb cselekedettel is szolgálta hazánk megújulását. Sajnos alig ismeri nevét és életművét a szélesebb közvélemény, még szűkebb pátriánkban sem ismert annyira, amennyire megérdemelné. A reformkor és 1848/49 hőseire emlékezve gondoljunk nagy tisztelettel Batthyány Fülöp hercegre is!

Hölgyeim és Uraim!

Magyarság és európaiság csodálatos összhangja valósult meg 1848/49-ben, szellemileg, értékekben és földrajzilag egyaránt. A forradalom, a szabadság szele Franciaországtól a német államokon át a román Havasalföldig, Szicíliától Dániáig elemi erővel söpört végig kontinensünkön, és bár a legtöbb esetben – így hazánkban is – végül felülkerekedtek a forradalomellenes erők, a régi világot már nem lehetett visszaállítani, restaurálni. Március 15. Pestjét, Pákozdot, Isaszeget, legendás győzelmeinket követte ugyan Világos és Arad, de a mag, amelyet a reformerek, forradalmárok, szabadságharcosok elvetettek, beért, gyümölcsöt hozott 1867-ben a kiegyezéssel, majd az azt követő, páratlan kulturális és gazdasági fejlődést hozó évtizedekkel.

Belső és külső szabadság, önrendelkezés, függetlenség, szabad véleménynyilvánítás, nemzeti identitás és hagyományos, értékelvű európaiság, országok, népek, nemzetek közötti együttműködés a kölcsönös tisztelet és jóakarat jegyében – a 21. században magától értetődőnek kellene lenniük. Ám  úgy tűnik, ismét küzdenünk kell értük. Az európai kultúrkör országainak jelentős része példátlan erkölcsi válsággal küzd, miközben önjelölt politikai és szellemi elitjük éppen az erkölcs, az emberi jogok, illetve a demokrácia, európaiság nevében, de azokat valós tartalmukból kiforgatva próbálja magas lóról kioktatni otthon és más országokban a józanság és a valódi értékek képviselőit. Magyarország ismét célponttá vált. Meg akarják mondani, hogyan éljünk, mit gondoljunk. Köszönjük szépen, de ne fáradjanak! Nagy többségünk nem kér a külső erők és itthoni barátaik tanácsaiból.  Tudjuk, mi jó nekünk. A nemzeti identitás, hazafiság és a valódi európaiság, benne a – világnézettől függetlenül – minden jó érzésű ember által elfogadható keresztény értékek, az igazi, felelős szabadság fundamentumán építkezünk tovább. Ebben példát adnak, irányt mutatnak nekünk 1848/49 hősei. Kövessük az elődök példáját, így építsük a jelen és jövő boldog Magyarországát! 

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.