Főhajtás az Alföld nagyasszonya, gróf Wenckheim Krisztina emléke előtt
Százhetvenöt esztendeje született, s egy évszázada hunyt el gróf Wenckheim Krisztina, „a leggazdagabb árva”, a szabadkígyósi Wenckheim kastély építtetője. A kettős évforduló apropóján, az utókor tisztelete és hálája jeléül rendezett emlékünnepséget Szabadkígyós önkormányzata vasárnap, a Wenckheim kriptánál.
Gróf Wenckheim Krisztina kivételes személyiség volt: csillagkeresztes császári és királyi palotahölgy, az Erzsébet-rendjel, és a pápai „Pro ecclesia et pontifice” rendjel tulajdonosa. Maga volt a megtestesült jószolgálat és jótékonyság, a szegények és elesettek gyámolítója, az özvegyek és árvák bőkezű és önzetlen támogatója – hangsúlyozta dr. Takács Árpád főispán.
Napra pontosan 175. esztendővel ezelőtt, 1849. április 21-én Ókígyóson, III. Wenckheim József Antal és Scherz Krisztina gyermekeként látta meg a napvilágot. Születésekor báró Wenkcheim Béla a vármegye főispánja, aki volt alispán, főispán, belügyminiszter, majd a kastély építésének kezdetén 1875-ben miniszterelnök lett, és a kastély befejezésének évében 1879-ben hunyt el. Gróf Wenckheim Krisztina 1924. szeptember 19-én adta vissza a lelkét teremtőjének, s két nappal később, szeptember 21-én „…ragyogó szép, meleg őszi délután indult utolsó útjára – a kastélytól a kriptáig – Békésvármegye nagyasszonya.” – ismertette életének legfontosabb mérföldköveit Békés vármegye főispánja.
Wenckheim Krisztina egész élete szépírók tollára vagy filmvászonra kívánkozik. Már a születése is regénybe illő volt. Mi több, – mai szóhasználattal élve – annyira bulváros, hogy az ókígyósi grófkisasszony hosszú évekig a társasági élet pletykáinak középpontjában állt. Atyja III. Wenckheim József Antal nem volt szerencsés a szerelemben, párválasztásban, s nem sikerültek a házasságai. Két felesége fiatalon, utód nélkül távozott a földi világból. A gróf már maga sem volt ifjú, hiszen a 67 életévét taposta, amikor beleszeretett a nálánál 45 esztendővel fiatalabb, akkor mindösszesen 22 éves, polgári származású Scherz Krisztinába, akivel 1847. november 25-én esküdtek örök hűséget egymásnak. Az esküvő örömét azonban beárnyékolta a gróf unokaöccsének, a gerlai uradalom urának gróf Wenckheim Károlynak, a szokványosnak és jóindulatúnak cseppet sem nevezhető „nászajándéka”. Éjfekete lovak húzták a fekete halottas díszkocsit, s rajta fekete bársonnyal letakart fekete koporsó volt. „Ez való neked, nem a fiatal feleség” – szólt az üzenet, amit az örökségre éhes unokaöccs címzett az idős grófnak.
Ha hinni lehet a szóbeszédnek, Jókai ezidőtájt éppen Gyulán tartózkodott, és itt értesülhetett az eseményről, ezt annyira izgalmasnak talált, hogy felhasználta Egy magyar nábob című regényében. Akárhogy is volt, a Jókai által megformált Kárpáthy János és Wenckheim József Antal élete között bőven akad hasonlóság. A regény főhőse vénember, amikor felségül veszi Mayer Fannit, aki ugyan fiúgyermeknek ad életet, de a szülésbe belehal. Férje nem sokkal később követi őt az örökkévalóságba. Scherz Krisztina a szülés után röviddel meghalt, az idős gróf három évvel később hunyt el. Lányuk, gróf Wenckheim Krisztina, a kígyósi uradalom egyedüli örököse pedig az „ország leggazdagabb árvája” lett, mindösszesen 3 évesen.
Egyik gyámja – atyja bölcs előrelátásnak hála – a széles műveltségű és világot látott Göndöcs Benedek gyulai apátplébános lett, aki apja helyett anyja volt, s aki a gondjaira bízott grófnőt erényekben gazdaggá, fennkölt lelkűvé és könyörületes szívűvé nevelte.
Túlzás nélkül mondhatjuk tehát, hogy mire eladósorba került, gróf Wenckheim Krisztina számított Magyarország legjobb partijának. Nemcsak szép, okos, művelt, és szociálisan érzékeny, hanem az egyik legnagyobb vagyont birtokló arisztokrata hölgy volt, akit ráadásul Sisi a palotahölgyei közé választott. S ha hiányolnánk a romantikus regénybe illő fordulatokat, itt az újabb: ugyanis kivel esett szerelembe? Legnagyobb ellenségének, Wenckheim Károly grófnak a fiával, Wenckheim Frigyessel, akivel 1872. június 18-án mondták ki a boldogító igent. Házasságuk, igazi szerelmi házasság volt, frigyüket gazdag gyermekáldás koronázta, hét gyermekük született –szólt gróf Wenckheim Krisztina fordulatokban gazdag életútjáról dr. Takács Árpád.
Százezer forintos alapítvánnyal gyulán árvaházat alapított, 1892-ben a Gyulán felállítandó főgimnázium létesítésére alapítványt hozott létre. Negyvenöt esztendeig volt a Gyulai Nőegylet elnöke, ahol elképesztő karitatív tevékenységet fejtett ki. A nehéz sorsú nők részére menhelyet állított fel, népkonyhát működtetett, nemcsak halat, hanem hálót adott a rászorulók kezébe. Az újítás, az újszerű építészeti megoldások, az innováció lelkes és elkötelezett híve volt. Legékesebb bizonyítéka ennek az Ybl Miklós tervei alapján épített szabadkígyósi Wenckheim kastély, amely átadásakor korának legfényesebb, legkorszerűbb kastélya volt. Ez a kastély a múlt dicsősége, a jelen valósága és a jövő reménysége, s nemcsak vármegyei, de országos viszonylatban is egy szimbólum, amely a Magyarország kormányának hála, újfent régi pompájában tündököl – taglalta dr. Takács Árpád.
Békés vármegye a kincsek, az értékek, az önzetlen hazafiak, a kötelességtudó, áldozat- és szolgálatkész, példamutató hétköznapi hősök megyéje. Olyan hősöké, akik a történelem vérzivataros időszakaiban imádságos lélekkel fogták meg az eke szarvát, vagy markolták meg a kardot, ha a sors úgy követelte. Mert hont szerezni karddal lehet, de a hazát, a földet megtartani, életet teremteni már ekével, a mindennapok verejtékes munkájával kell. A mi őseink a Wenckheim József Antal által betelepített 100 dohánytermesztő család között voltak, akik e mocsaras, lápos vidékből új életet fakasztottak. A kígyósi pusztába gyökeret eresztett telepesek hittek. Hittek a Jóistenben, az álmaikban, a jövendőben, és konok, kitartó munkával építkeztek. Tehát összeköt bennünket a Wenkcheim név, akik ennek a térségnek, hitet és reményt adtak. Erre van szükségünk ma is, hogy érdemes itt élni, jó ide hazatérni és van jövő. Van békési jövő, és van magyar jövő. Mi továbbra is Szent István szemével akarunk látni, Kazinczy nyelvén akarunk szólni, apáink útját akarjuk járni – tette hozzá a főispán.
Balogh József szabadkígyósi polgármester szintén az emlékezés fontosságát hangsúlyozta, s arra hívta fel a figyelmet, hogy a Wenckheim család egyik impozáns pesti palotája ma a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár otthona, másik ingatlanuk a finn nagykövetség székhelye.
A koszorúzással egybekötött megemlékezésen gróf Wenckheim Krisztina dédunokái, születési sorrendben: gróf Jenne-Marie Wenckheim Dickens, gróf Wenckheim László, gróf Wenckheim Fréderik és felesége gróf Wenckheim Karin, gróf Csáky István, gróf Wenckheimné gróf Csáky Ilona és a megjelent ükunoka, gróf Csáky Anna is elhelyezte a kegyelet és a megemlékezés virágait a családi sírboltban.