Június 13. a Magyar Védőnők Napja: egyedülálló nemzeti értékünk 111 éve a családok szolgálatában
Június 13-a 2007 óta a Magyar Védőnők Napja, a hungarikumok között szereplő védőnői hivatásrend képviselőinek ünnepe. Magyarországon 1915. június 13-án Stefánia belga hercegnő védnökségével alakult meg az Országos Stefánia Szövetség, s Heim Pál jóvoltából már a következő esztendőben elindult a magyar védőnőképzés is.
A Magyar Védőnői Szolgálat munkatársai egyedülálló, világszerte ritkaságnak számító, komplex és preventív egészségügyi és szociális hálózatot alkotnak Magyarországon. A védőnői szolgálat legfontosabb feladata a várandósok gondozása és felkészítése a szülői szerepre, a csecsemők és kisgyermekek fejlődésének követése, a védőoltások megszervezése és beadásuk segítése, illetve a családlátogatás, valamint az életmódbeli és szociális tanácsadás.
A védőnői munka legnagyobb értéke a személyesség, az empátia és a magas szintű szakmai felkészültség harmonikus egysége. A védőnők munkája a bizalomra, az odafigyelésre és a folyamatos szakmai felelősségvállalásra, a családok kísérésére épül. Ez a hivatás messze túlmutat a feladatok ellátásán, hisz valódi emberi jelenlétet és hosszú távú elköteleződést jelent. A védőnők tevékenysége sok esetben láthatatlan, mégis felbecsülhetetlen értékű. Jelenlétük biztonságot, szakmai iránymutatást és lelki támaszt nyújt a családok számára, különösen az élet legérzékenyebb időszakaiban. A személyes kapcsolatokon alapuló munka lehetővé teszi a problémák korai felismerését, a megelőzést és a támogatást, ezáltal hozzájárul a gyermekek egészséges fejlődéséhez, a szülők megerősítéséhez és ezáltal a közösségek jóllétéhez. A védőnők munkája így nemcsak az egyénekre, hanem a társadalom egészére is tartós, pozitív hatást gyakorol.
A védőnői hivatásrend képviselői munkájukkal hozzájárulnak a működő és emberséges Magyarország megteremtéséhez, tevékenységük fókuszában az egészségmegőrzés és az emberközpontú gondoskodás áll.