A kultúrát, a kultúra nagyköveteit ünnepelték Békés vármegyében

Köszöntöm önöket stílszerűen Thália templomában, a mesés Békés vármegye különböző településeiről. Egyedülálló módon talán, Békés vármegye az a hely szerte az országban, ahol hét nemzetiség él együtt, akik az elmúlt évszázadok során háromszor építették újra ezt a vármegyét – hangsúlyozta a Kulturális és Innovációs Minisztérium, a Békés Vármegyei Kormányhivatal és a Békéscsabai Jókai Színház által szervezett rendezvényen dr. Takács Árpád.

Kettőszázhárom esztendővel ezelőtt, 1823-ban, az akkor éppen krisztusi korba lépett Kölcsey Ferenc a Tiszaháton, Szatmárcsekén e napon tisztázta le legszentebb össznemzeti imádsággá nemesedett költeményünk, a Himnusz kéziratát. Ennek tiszteletére, immáron 1989 óta január 22-én ünnepeljük a magyar kultúra napját. S az Országgyűlés 2022-ben nagyon helyesen döntött arról, miszerint január 22-ét hivatalos állami emléknapként a Magyar Kultúra Napjának nyilvánította. Miként a nemzetnek nincsenek határai – csak az országnak vannak határai–, úgy a kultúrának sem. A magyar kultúra egyetemleges, egy és oszthatatlan a trianoni békediktátum szabta csonka anyaország, illetve az elszakított nemzetrészek lakta Kárpát-haza karéján belül, sőt, azon kívül is. Ezért is fontos a kulturális kormányzat idei kezdeményezése, hogy nemcsak itthon, valamennyi vármegyében, de szerte a Kárpát-medencében is rendezvénysorozattal tisztelgünk a Magyar Kultúra Napján. Mert a kultúra szövétnek és zsinórmérték! A közös kultúra tulajdonképpen egyfajta nyelv, egy titkos szövetség tagságának igazoló szimbóluma, a felnőtt ember legértékesebb tulajdona – nyomatékosította Békés vármegye főispánja.

Kép

Czakó Gábor úgy fogalmaz: „A kultúra maga a nép; az alapvető értékekben együtt gondolkodó közösség. Ha nincsenek alapvető, közös értékek, nincsen kultúra.” Mert a haza szűnik meg, ha megszűnik a centrum, az a kultúra, amelybe az ember beleszületett. Hiszen a kultúra nem az életünk egy része. Éppen fordítva: mi vagyunk a része a kultúrának. A kultúránk a gyökereink, megmaradásunk záloga magyarként a Kárpát-medencében. A kultúrát nem ápolni vagy őrizni kell – hiszen nem beteg és nem rab –, hanem művelni, éltetni kell! A magyar kultúra összeköt. „A kultúra hangja a csönd. A csönd az elmélyedés, a megrendülés, a fölébredés, a bekapcsolódás, a megértés, a tisztaság, a bölcsesség hangja. A giccs hangja a zaj. A kultúra megrendít, a giccs megőrjít. A kultúra katartikus, tisztít, a giccs szennyez. A kultúra tétje az üdv, a giccsé a bevétel. A kultúra a közösségben terem, a giccs a tömegben” – idézte Czakó Gábor gondolatait a főispán.

Kép

A kultúra tehát olyan belső erő, amely évszázadokon át segített megmaradni akkor is, amikor a történelem újra és újra szétszakította közösségeinket. Anyanyelvünk, hagyományaink, nemzeti emlékezetünk és leggyönyörűbb alkotásaink mindamellett, hogy közös múltunk leképeződései, jelen idejű válaszokat adnak arra a kérdésre, hogy mit jelent magyarnak lenni. Hiszem és vallom, hogy magyarnak lenni gyönyörűséges büszkeség! Mi, magyarok nemzetben – nemzeti egységben gondolkodunk. A nemzeti egység pedig egy tudatos vállalás. Nem azt jelenti, hogy mind egyformák vagyunk, hanem azt, hogy felelősséget érzünk egymás iránt, és ez belső tartást kíván. Magyarságunk ereje mindig abból fakadt, hogy ha ezer felé is fújt bennünket a szél, képesek voltunk felismerni közös gyökereinket és a bene rejlő lehetőségeinket. A magyar nemzet összetartozása ennek a legkézzelfoghatóbb bizonyítéka, hiszen az államhatárok sem tudták meggyengíteni azt a kulturális egységet, amelyben a magyar szó, a tánc az ének, az ünnep és az emlékezés mindannyiunk lelkében otthonra talál. Nemzetünk kultúrája ott él minden közösségünkben, határon innen és túl – mondta dr. Takács Árpád.

Kép

A magyar kultúra nem kizárólag a fővárosban él és fogan, sőt, nagyon nem, hanem ugyanilyen erővel van jelen a vármegyékben, a városokban és a legkisebb településeken egyaránt, ahol helyi közösségek és alkotók, kulturális szakemberek és művészek nap mint nap azon munkálkodnak, hogy értékeink fennmaradjanak és gyarapodjanak. Kultúrát ajándékozni azt jelenti, hogy szomjúságot ajándékozol. A kultúra tehát nem esemény vagy alkalom, a kultúra életgyakorlat. Éppen ezért a műveltség, a kultúra a jó sorsban ékesség, balsorsban menedék. És az út a boldogabb élethez a műveltségen, a kultúrán keresztül vezet. A Magyar Kultúra napja alkalmából nemzeti imánk szavaival szívből kívánom, hogy: „Isten, áldd meg a magyart!” – zárta ünnepi gondolatait Békés vármegye főispánja.

Kép

Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszter videóüzenetében kifejtette: a Himnusz nem csupán nemzeti imádságunk, hanem a magyar kultúra egyik legtisztább esszenciája. Szavai arra emlékeztetnek, hogy kik vagyunk, honnan jövünk és, hogy felelősek vagyunk egymásért. Hazánkban az európai uniós átlag dupláját fordítjuk a kultúra támogatására. Az elmúlt években 650 milliárd forintot költöttünk a kulturális infrastruktúra fejlesztésére, s ezért szánunk további 800 milliárdot ennek a munkának a befejezésére. A magyar kultúra sokszínű és rendkívüli megtartó erővel bír. Összeköt bennünket, múltunkat, irányt mutat a jelenben és kapaszkodót nyújt a jövőhöz. A kultúra nem dísz, nem luxus, hanem nemzeti létünk alapja. Kultúra nélkül nincs nemzet – idézte néhai elődje, Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter gondolatait a tárcavezető.

Kép

Magyarként büszkék lehetünk a kutúránkra. A kultúra tartást, gerincet ad a nemzetnek, miként a gyökér a fának. Nyelvünk, dalaink, tárgyalkotó népművészetünk rendkívül gazdag és sokrétű, miként gasztronómiánk is – fogalmazott Molnár Sándor. A gyökértelenség sodorhatja nehéz sorba a nemzetet, ezért fontos a kultúra, mert az nehéz időben tartást biztosít – mondta a Békés Vármegyei Közgyűlés elnöke.

Janza Kata Jászai Mari-díjas, illetve Szomor György Nádasdy Kálmán- díjas színművész, valamint a Békéscsabai Jókai Színház művészei színvonalas gálaműsorral emelték a kultúra napi gálaműsor fényét.

Kép