Kun Éva agyag meditációi a Csabagyöngyében
„Agyag – meditáció” elnevezéssel Kun Éva, Ferenczy Noémi-díjjal is elismert keramikusművész alkotásaiból rendezett kiállítás nyitotta meg a kapuit Békéscsabán, a Csabagyöngye Kulturális Központ Panoráma-termében. A tárlat december 30-áig nyitvatartási időben látogatható. Amíg az utolsó ujjpercem mozgatni tudom, addig keramikus leszek – fogalmazott Kun Éva.
Tisztelettel köszöntöm önöket a Csabagyöngye Kulturális Központban, Békéscsaba és Békés vármegye szellemi központjában, üzenetében, tartalmában és látványában is az elmúlt évek egyik legnívósabb kiállításán – hangsúlyozta dr. Takács Árpád.
Békés vármegye főispánja egy, a mi Otthonunk korábbi számában, Angyal szállt el fölötte címmel megjelent cikket elevenített fel köszöntőjében. Sokkolt a cikk sokoldalúsága, ami látszólag csak egy veresegyházi házról szól, de nem mellékesen Hieronymi Károly, az első Wekerle-kormány belügyminisztere, illetve a Khuen-Héderváry kormányok kétszeres kereskedelemügyi minisztere otthona volt, azt vette meg a művésznő, amit a két kezével alakított át. Lehet látni ebből a cikkből, hogy honnan jött az öröklött erő, a környezetteremtő fantázia, a művésznek a teremtő lénye, mert rettentőn sokoldalú és bármit is képes megcsinálni, alkotni, mert bútort készít, tavat épít, fűrészel, ácsol – méltatta Kun Éva sokoldalúságát dr. Takács Árpád. A főispán szólt arról is, hogy a szóban forgó újságcikk megváltoztatta a giccsről alkotott véleményét is, hiszen a riportalany, Kun Éva keramikusművész úgy fogalmazott, hogy van a giccsnek egy olyan kisugárzása, amely túlmutat magán a giccsen, mert igazi értékek húzódnak meg benne, azoknak az értéke, akik ezeket a tárgyakat használták. A felszín giccset mutat, de csak annak, akinek a lelke felszínes – idézte Kun Éva gondolatait dr. Takács Árpád.
Kun Éva gyökereire és indíttatására büszke, nemcsak nevében, de származásában is ízig-vérig kun, innen hozta a konokságát, céltudatosságát, határozottságát, elszántságát, s úgy vallja, hogy: az ösztöneim vezérelnek inkább mindig, példaképem maga a népművészet volt. Természetes és ösztönös, mely a kollektív tudatalattit fogalmazza meg. Kun Éva művei nem a semmit, még csak nem is a talmit láttatják, igazi értékek teremtője, közvetítője és szakavatott őrzője, ezért is láthatjuk számos alkotását, ország- és világszerte. A művész nem a valóságot ábrázolja, hanem azt a látomást, melyet a valóság élménye kelt az emberi lélekben – tette hozzá Békés vármegye főispánja.
Abban biztosak lehetünk: Kun Éva bármit képes megalkotni kerámiából: gyűrődések, kis, hajszálérszerű hálók, virágok, arcmimika – a legaprólékosabb vagy -dinamikusabb témák sem jelentenek nehézséget a művésznek. Fantáziájának sem szab semmi határt, miközben biztos kézzel, a technikák mestereként kezeli az anyagot. Háttere pedig a határozott és tiszta értékrend – hangsúlyozta Farkas Welmann Éva József Attila-díjas író.
A népművészet és az ősi magyar hitvilág motívumai, újra meg újra felbukkannak. A szakrális, a keresztény hagyomány tematizálása szintén jellemző Kun Éva alkotásaira. Számomra a legmegrendítőbb és -bravúrosabb alkotások a Veronika kendője témában születettek. Nem mindegy, honnan nézzük: közelről elsőre földfelszínt vagy kőzetszerkezetet mutat a kép, amely lassan gyűrődésekké alakul, ahogy hátrálunk, majd távolabbról jól kivehető az arc: indák, gyökerek, egyéb alakok és alakzatok szorításában. A Krisztus-figura. Az alakok elvontsága, elemeltsége mindvégig jellemző. Mintha azt sugallnák: nézz a történet mögé, vagy nézz a saját történeteidbe – fogalmazott Farkas Welmann Éva.
Szeretek együttműködni a természettel, kell, hogy hagyjam beleszólni a természetet az alkotás folyamatába, és ami kijön, az a kettőnk munkája. A kerámiát soha nem lehet megunni, mert hiába ugyanaz a máz, a méret, a vastagság, olyan, mint az élet, soha nem lehet egyforma kettő sem – vallott szakmája szépségeiről Kun Éva keramikusművész.