Kokárda, Nemzeti dal, Pilvax kávéház, Petőfi Sándor, Tizenkét pont. Ezekről a fogalmakká vált szavakról minden magyar embernek ugyanaz jut eszébe, az 1848. március 15-ei szabadságharc.

Az 1848-49-es polgári forradalom és szabadságharc kezdete, március 15-e szimbolikus jelentőséggel bír hazánk és a magyarság történetében. Az összefogás, a változtatni akarás, a függetlenség, az állampolgári jogok, a szabadság szimbóluma ez a nap. 

Ma ezeket ünnepeljük, a magyar szabadságharc kitörésének 176. évfordulóját. Megemlékezünk és ünnepeljük a forradalom és szabadságharc hőseit, belépünk a történelembe és annak máig tartó tanulságait is összegezzük.

1848 fordulópont a magyar nemzet sorsában, határkő múlt és jövő között: szakítás az elnyomással és cselekvés azért, hogy a szabadság ne csak álom maradjon, hanem valósággá váljon.

A szabadságharc megmutatta, mire képes egy nemzet, ha a zsarnok elnyomására nemet mond.

1848. március 15-e nemzeti ünnepünk. Azt ünnepeljük, hogy megszületett a modernkori Magyarország.

Nemzeti identitásunk egyik alapköve ez a nap. A márciusi ifjak példát mutattak nekünk. Példát a hit és az akarat erejével. Az ő cselekedeteik örökre meghatározzák a magyar történelmet. Erőt meríthetünk tetteikből, felnézhetünk áldozatkészségükre, és tudjuk, követnünk kell az általuk kijelölt utat. Azt az utat, melyet nekünk, magyaroknak szánt a történelem.

Petőfi Sándor, aki a forradalom és szabadságharc lánglelkű költője volt, március 16-án így foglalta össze az előző nap történését:

"Nagyapáink és apáink,

Míg egy század elhaladt,

Nem tevének annyit, mint mink

Huszonnégy óra alatt.”

Ezt így volt, és ezt soha nem szabad felednünk!

Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!