A magyarok azt akarták, ami minden emberi élet méltóságához hozzátartozik. Vissza akarták kapni a saját sorsukat. Vissza akarták kapni a saját jövőjük feletti döntés szabadságát.

Magyarország kimondta a két bűvös szót: elég volt.

1956. október 23-án a hosszú, csendes félelemben és béketűrésben töltött idő után ősi erővel szakadt fel az életösztön a magyar népből. Olyan erősen tört fel, hogy a világis beleremegett és népek sora nézte néma csodálattal a magyarok bátorságát.

A forradalom hősei nagyon különbözőek voltak, de valamiben hasonlítottak: ők mind szabad Magyarországot akartak. Vállaltak minden veszélyt és kockázatot, mert hittek abban,hogy sikert érhetnek el. Reményük és hitük nem volt alaptalan. 1956-ban valódi esély volt kivívni a függetlenségünket. Nem rajtuk múlott, hogy nem sikerült. Az 1956-os forradalom megtorlással kísérve elbukott ugyan, eszméje azonban máig meghatározza jelenünket.

Emlékezzünk ma ezért a hősiességre, a bátorságra, a hűségre, az áldozatkészségre.

Emlékezzünk azokra az emberekre, akik elismerést, megbecsülést és dicsőséget szereztek a magyar névnek. Olyan dicsőséget, amely visszaadta a magyarok becsületét, amely új korszakotnyitott Európa történetében.

Tisztelet és köszönet a hősöknek.

Éljen a szabadság és a függetlenség!

Éljen 1956!

Dr. Neszményi Zsolt főispán