Horváth János, Mátramindszent Község polgármestere köszöntőjében emlékeztetett rá: 2014-ben született döntés egy mátramindszenti bányász emlékhely létrehozásáról, mely 2015-ben el is készült, azóta ezen a helyszínen zajlanak a megemlékezések. A község vezetője elmondta: bár nem vájárként, hanem iparosként, de dolgozott a bányánál egy rövid ideig, így testközelből látta a bányászok életét és munkáját. Ennek már csak emléke van a térségben, a méltósággal történő emlékezés a feladatunk – tette hozzá.

Szabó Sándor főispán ünnepi beszédében kiemelte: Kelet-Nógrádban 226 év történetére emlékezünk, a kezdet ugyanis 1776-ra vezethető vissza, amikor Salgóbánya környékén rábukkantak a szénre. A termelés végül csak 1848-ban indult meg, 1867-ben megalakult a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt., majd felavatták a térséget a fővárossal összekötő vasútvonalat, ezután a szén helyi üzemek általi felhasználásával beindult a térség nehézipara. Már 1870-ben bányaigazgatósági épületet emeltek Salgótarjánban, ami 1923-ban kapott végleges formát, ez ma a kormányhivatal központi épülete – jelezte a főispán.

- Mi napról napra ebben az épületben dolgozunk, nagyon büszke vagyok rá, emlékeztet bennünket a bányászhagyományok több évtizedes hagyományára. Salgótarjánban kevés a patinás, régi épület, szerencsére ez megmaradt nekünk – hangsúlyozta Szabó Sándor.

Felfelé ívelő évtizedek, az 1964-es, 3,8 millió tonnás csúcstermelés, majd az onnan kezdődő hanyatlás után 1992 év végével megszűnt Nógrádban a tervszerű, nagyüzemi bányászat – tekintett vissza. Szabó Sándor ugyanakkor arra is emlékeztetett: tavaly Salgótarjánban rendezték az Országos Bányásznapot, „ahol sok optimista vélemény hangzott el arról, hogy ezen energiaválságos időszakban akár még a nógrádi szénbányák is újra szerepet kaphatnak”. Habár egyre kevesebben vannak, akik személyesen érintettek voltak, az emlékezés feladatunk – ebben pedig dicséret illeti a falu vezetését is –, ahogyan a jövő nemzedékének is feladata lesz fejet hajtani ezen bő két évszázad előtt – hangsúlyozta a főispán.

Fekete Roland, plébániai kormányzó elmondta: minden hónap első péntekjén azokat keresi fel, akik egészségi állapotuknál fogva nem tudnak a templomba elmenni. Ebből az alkalomból most is körbejárta a községet, meglátogatta az idős testvéreket, az ő imádságaikkal is egybekapcsolva a bányaszerencsétlenségekben, illetve az elmúlt egy évben elhunyt szakszervezeti tagokért imádkozott az emlékező közösséggel.

Varga Tibor, a BDSZ dorogházi alapszervezetének elnöke az ünnepségen beszédében azt mondta: Mátramindszenten talán már a két keze elég ahhoz, hogy megszámolja, mennyien vannak még azok a bányászok, akik el tudnak jönni egy ilyen eseményre. Az alapszervezetnek már csak 80 tagja van, de Mátramindszent mellett Nemtiben, Szuhán és Dorogházán is bír emlékhelyekkel, melyeknél minden évben megtartják a bányásznapi ünnepségeket, „és amíg tudjuk, bírjuk, meg is fogjuk tartani”. Az alapszervezet vezetője megemlékezett a bányaszerencsétlenségekben elhunytakról, az elmúlt év során elhunyt tagjaikról, ismertette tovább azok névsorát is, akik vármegyei bányásznapi ünnepségen ebben az évben vehetnek át emlékkorsót és oklevelet azon alkalomból, hogy 50, 60 vagy akár 65 éves szervezeti tagsággal bírnak. 

A megemlékezésen közreműködött a Mátramindszenti Rozmaring Asszonykórus, míg Kovács László: Csendes a bányásznap című verse Kaszás Ivett szavalatában hangzott el. Az esemény koszorúzással zárult a mátramindszenti bányász emlékműnél.