130 éves a magyar állami anyakönyvezés
Az állami anyakönyvezés bevezetésének 130. évfordulója alkalmából köszöntöttük a kormányhivatal anyakönyvvezető, anyakönyvi felügyelő és névváltoztatási ügyintéző munkatársait. Az évforduló jelentőségét a magyar anyakönyvezés évszázados múltja tovább emeli. Cikkünkben ebbe a történetbe nyújtunk betekintést.
Az állami anyakönyvezés bevezetésére 1895. október 1-jén került sor. Ezt megelőzően Magyarországon az anyakönyvezést az egyház végezte, először a katolikus egyház intézkedett az anyakönyvek vezetéséről az 1629-es nagyszombati zsinat alkalmával, míg a protestánsok 1785-ben kaptak II. Józseftől anyakönyvezési jogot. Ettől az időponttól létezett egységes anyakönyvi nyilvántartás, mégis az adatok hozzáférhetősége nem volt egységesen biztosítható.
Az állam fokozatosan ismerte fel az egyházak által vezetett nyilvántartások jelentőségét, azonban egységes, centralizált kezelése csak később, fokozatosan került bevezetésre. Első lépésben az állam elérte, hogy az egyház által nyilvántartott adatokhoz hozzáférjen, majd 1781-ben elismerte az egyház ilyen típusú okiratait közokirati rangra emelte. 1827-ben elrendelték a felekezeti anyakönyvekről másodpéldány készítését és a levéltárban történő leadását. A régi anyakönyvek leggyakrabban használt nyelve a latin volt, csak az 1840-es évektől kezdve kerültek az anyakönyvek magyar nyelven vezetésre.
A hivatalos állami anyakönyvezést az 1894. évi XXXIII. tv. tette általánossá és emelte törvényi szintre. A rendelkezés 1895. október 1-jén lépett hatályba, amely időponttól kezdve a születések, házasságkötések, halálesetek közhitelű nyilvántartására csak az állami anyakönyvek voltak jogosultak. Ez a folyamat a polgárosodás fontos lépése volt, amely az egyházi és világi élet szétválását is tükrözte.
Az állami anyakönyvezés bevezetése a jogrendszer egységesítése, a jogbiztonság és az átláthatóság növelése szempontjából volt jelentős, lehetővé téve az állampolgárok jogainak érvényesítését és az állam hatékonyabb működését. Az állami anyakönyv biztosítja a polgárok születésének, házasságkötésének és halálának hivatalos dokumentálását, így biztosítva a személyes adatok megbízhatóságát és hozzáférhetőségét.