Az emberiség történelmében nem sok olyan évszázad volt, ami annyira közel sodorta volna a világunkat a civilizáció megszűnéséhez, mint a XX. század – hívta fel rá a figyelmet dr. Salgó László megemlékező beszédében. A Csongrád-Csanád Vármegyei Kormányhivatal főispánja szerint ebben az évszázadban pusztított a történelem két legembertelenebb eszmerendszere, a nácizmus és a kommunizmus, amely százmilliók életét követelte.

„Nem véletlenül írta a kommunista eszmék egyik legismertebb kritikusa, Szolzsenyicin, hogy a korlátolt emberek kezébe adott korlátlan hatalom mindig kegyetlenségre vezet. A kommunista rezsimek számára az emberi élet nem jelentett többet, mint egy eszközt a hatalom gyakorlására. Börtönökben és táborokban a foglyoknak gyakran egyetlen bűnük az volt, hogy mertek gondolkodni, mertek mást hinni, mint amit az államhatalom elvárt tőlük. Mertek nemet mondani az új eszmékre, és mertek kiállni a szorgalmasan megépített élet védelme, a szabadságjogok és a tulajdonjog szentsége mellett” – hívta fel rá a figyelmet Dr. Salgó László.

A főispán kitért arra is, hogy a kommunizmus bűnei nemcsak a milliók számára okozott fizikai szenvedésben öltenek testet, hanem abban a szellemi és erkölcsi rombolásban is, amelyet maguk után hagytak. Dr. Salgó László emlékeztetett, hogy a kommunizmus máig ható nehéz örökséget hagyott a magyarságra, a jogállamiság és a demokrácia megerősítéséhez hosszú időre volt szükség, és a történelmi sebek gyógyítása még ma is tart.

A megemlékezésen beszédet mondott Lukács Teréz, a Magyar Politikai Foglyok  Szövetsége vármegyei szervezetének tagja. Lukács Teréz arra hívta fel a figyelmet, hogy nincs olyan család, amelyet ne csonkított volna meg a kommunista diktatúra. Ezért is fontos, hogy a családjától elválasztott, kényszermunkatáborba hurcolt több tízezer honfitársunkra emlékezünk, valamint azokra is, akiket koholt vádakkal halálba üldöztek, vagy hősként mártírhalált haltak.