1956-ban Szegedről indult a forradalom szikrája. A Bölcsészettudományi Kar nagyelőadójában, az Auditórium Maximumban alakult meg október 16-án a MEFESZ, az első olyan szervezet, amely deklarálta függetlenségét a kommunista hatalmat képviselő ifjúsági szervezettől, a DISZ-től. A szegedi egyetemisták kiáltványa hamar eljutott az ország több pontjára, így a fővárosba is, ahol október 23-án a kommunista elnyomó rezsim elleni tüntetés forradalommá, majd szabadságharccá terebélyesedett.

A MEFESZ megalakításának körülményeire emlékezett vissza dr. Kiss Tamás, a szervezet egyik alapító tagja és egykori elnöke, aki személyesen nem tudott megjelenni az ünnepségen, de levélben idézte fel a 68 évvel ezelőtti eseményeket.

„Később, a vérbe fojtással a hátunk mögött is úgy vetettünk számot azzal, amit elindítottunk, hogy azt a pár boldog, szabad, felemelő napot – a megtorlások ellenére – semmiért nem cseréltük volna el, akkor sem, ha az együtt dobbanó szívekkel szembejöttek az egyszerre csattanó bakancsok...” – írta dr. Kiss Tamás.

Az 1956-os forradalom felemelő pillanataira emlékezett vissza Aranyossy Ildikó is, aki középiskolás diákként, Hódmezővásárhelyen szavalta el a Nemzeti Dalt. Tette miatt a szabadságharcot követő megtorlások során az akkori karhatalom megfosztotta a továbbtanulás lehetőségétől.

„Azt szeretném üzenni, főleg a fiataloknak: nekünk a forradalom csodálatos, felemelő érzés volt. Mi magyarok, ha több volt kettőnél, mindig készek voltunk vérünket ontani a szabadágért. Azért nektek nem kívánom, hogy ilyen módon kénytelen legyetek kiharcolni a szuverenitásotokat, az emberi élethez méltó félelem nélküli életeteket” – emelte ki Aranyossy Ildikó.

A megemlékezésen Dr. Salgó László főispán kiemelte, szegediként két érzés merül fel benne, ha az 1956-os forradalomra gondol: a büszkeség és a köszönet.

„Büszkék lehetünk arra, hogy voltak olyan nemzedékeink, akik nem hátráltak meg, amikor a legnagyobb áldozatot kellett meghozni. Büszkék vagyunk, mert egy olyan nemzet tagjai vagyunk, amely mindig kiállt a szabadságáért, még akkor is, ha szembe kellett mennie a legnagyobb hatalmakkal. És köszönetet mondunk nekik, mert az ő áldozatuk nélkül mi nem élhetnénk abban a szabad világban, amelyet ma élvezünk” – emelte ki dr. Salgó László.

A főispán szerint a hősök emléke egy nemzet identitásának alapkövei közé tartozik, és a mai generációk feladata, hogy őrizzék azt a lángot, amit ők gyújtottak. A forradalom lángja ugyanis 1956-ban Szegedről indult, és eredménye a magyar szabadság kivívása lett.